G. O.: Én azt a zöldpolitikát tartom helyesnek, és ez legyen is benne a nyilatkozatban, amelyik csökkenti a károsanyag-kibocsátást, a fosszilis energiák mennyiségét, de nem állat módjára, hanem ésszel.
D. I.: Rendben, hajrá! Tényleg csak annyit, hogy a magyarországi látványos kiugrás azért van, mert a bázisérték rettentően alacsony volt egy ostoba politikai kommunikációs cél miatt. Mert a Paks II. nyomorult propagandisztikus nyomatása miatt idehaza a zöldpolitika nem tudott beindulni. Maradjunk még a gazdasági semlegességnél és az elfogadott nyilatkozatnál. Hogyan függnek össze? Hogyan tud hazánk és az EU ezzel a két dologgal együtt dolgozni?
G. O.: Bízom abban, hogy miként az amerikai választás kapcsán kiment az ideológiai támogatás az Európai Unió elitje mögül, ki fog menni a gazdasági támogatás is. Abban igaza van Istvánnak, hogy Trumpot Európa érdekei nem fogják foglalkoztatni. Neki az USA az első, magasról tesz arra, mi van Európában. Ugyanakkor lehet jó üzleteket kötni. Emellett azt várom, hogy befejezik végre Magyarország ideológiai alapú politikai zsarolását, vegzálását mindenféle piszlicsáré ügyben. Ehelyett üljenek le, és találják ki, mi a jó egyenként az unió tagállamainak. Mert ha azt majd összeadjuk, az jó lesz egész Európának.
D. I.: Én meg abban reménykedem, hogy egyszer majd megértem, mi az a gazdasági semlegesség. A globalizált világban, amelyben élünk, nincs olyan, hogy gazdasági semlegesség.
G. O.: Mit nem értesz meg abból, hogy ha valamit nem vesznek meg nyugaton, akkor azt adjuk el keleten?
D. I.: Meghallgattam erről az összes fideszes politikust a miniszterelnökkel az élen. Ha ránézünk a magyar mutatókra, azt látjuk, hogy a keleti nyitás eredményeként nem túl jelentős összegek jelentek meg a magyar portfólióban. Továbbra is az USA a fő partner, és ezek az üzbég meg türk sztorik inkább folklorisztikus púdernak tűnnek.
G. O.: Szerintem nem telik bele egy év, és pislogni fogsz.
D. I.: Én a harmadik kétharmad óta csak pislogok. Nagy változás nem lesz.
G. O.: Ha nem hagysz elég időt a folyamatnak, hogy beérjen, akkor persze mondhatod, hogy semmi értelme a keleti nyitásnak. Megjegyezném: mindazok, akik Magyarországot azzal vádolják, hogy a kínai gazdaságnak elvtelenül nagyobb teret ad, mint amennyit az európai szövetségesek elvárnának, szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy Orbán Viktor előtt az összes valamirevaló európai ország vezetője kinn járt Kínában, és megkötötte a maga kis díljét. Amikor Magyarország is részt akart venni ebben, hőbörögni kezdtek, mondván, micsoda dolog szóba állni egy diktátorral.
D. I.: Tudom, jövőre jobb lesz – mintha már a rendszerváltás előtt is hallottam volna ezt. Most valahol felsírt bennem egy Nagy Márton. Nálunk mindig jövőre lesz majd jobb.
G. O.: Én is el tudnék kezdeni gúnyolódni azon, hogy a „tudományos mindenszarizmus” szerint meg minden rosszabb lesz, itt élni sem lehet, levegőt sem lehet kapni, innen csak el lehet menni. Ez mivel különb?
D. I.: Azt nem tudom, de legutóbb Orbán Viktor küldte el a magyarokat Romániába.
G. O.: Jaj, dehogy küldte el! Azt mondta, menjenek oda, aztán jöjjenek vissza, és akkor majd megbeszéljük, mit tapasztaltak.
Ötmilliárd köbméterrel nőtt meg a világ szén-dioxid-termelése, amióta ez a méregzöld politika megjelent a színen” (G. O.)
Már megjelentek a plakátok arról, hogy 2025-ben újra fellendül a gazdaság. Hogy látják, mennyire valósulhat ez meg?
G. O.: Az energiagazdaság diverzifikációja miatt egy csomó türk országban lévő gáz-, olaj- és egyéb lelőhelyet próbálunk kihasználni, és új útvonalakat keresni, ahol be tud jönni az olcsó energia. Ennek ellentételezéseként nyilván mi is fogunk odaküldeni dolgokat. Kódolva van a jövőbe az emelkedés. De ez csak egy kis eleme az egész történetnek. Segítsük Istvánt a semleges gazdaságpolitika megértésében: a konnektivitás jegyében mindenkivel a lehető legjobb, kölcsönösen előnyös feltételek mellett kell üzletelni. Ideológiai alapon hozzáállni a leghülyébb dolog. Ugyanígy el kellene felejteni Európa egészének, hogy amit Amerikában diktálnak, annak úgy kell lennie. Csak akkor kell úgy lennie, ha az az USA-nak és Európának is jó.
D. I.: Azokban az intézkedésekben, amelyeknek egy része szerepel a nemzeti konzultációban, én nem látom azt az erőt és lehetőséget, ami nagyot lökne a magyar gazdaságon ahhoz képest, ahogy most botladozik. Az egy lábra támaszkodó gazdaságok mindig veszélyben vannak, a magyar gazdaság pedig meglehetősen ilyen. Most éppen az akkumulátorgyártás és az autógyártás miatt. Ha ott valami történik, akkor azt sokkal jobban megérezzük, mint egy összetettebb gazdaság. Szemmel látható, hogy az uniós pénzek is hiányoznak, és a fogyasztás is beleállt a földbe. Nem lesz ez akkora sikersztori. El fog indulni a gazdaság, hiszen most padlón van, de az nem fog összejönni, amit tervez a kormány.
Utolsó témánk, hogy az EU-csúcs lezárultával párhuzamosan Amszterdamban izraeli szurkolókat érő támadások keltettek aggodalmat. Milyen hatással lehet ez a migrációs politikára, illetve az európai vezetők erről való gondolkodására?
G. O.: Aggasztó, hogy kezd mindennapossá válni. Beszélgetésünk idején is lecsuktak vagy száz embert, és a rendőrség feloszlatott egy iszlamista, antiszemita tüntetést. Ehhez még hozzávehetjük, hogy Hamburgban a kalifátusért ordítoznak, és hatalmas arányban nőtt az erőszakos bűncselekmények száma. Ezek mind olyan dolgok, amelyek el kell hogy gondolkodtassák az összes olyan ország polgárait, ahol már kezelhetetlen a helyzet. Ha pedig a polgárok elgondolkodnak, akkor előbb-utóbb a politikusoknak is el kell. A német tartományi választáson a betiltani szándékozott, leszélsőségesezett, lefasisztázott Alternatíva Németországért párt azért tudott ilyen eredményeket elérni, mert legalább foglalkozott az emberek problémáival. Onnantól kezdve érdekes módon a kancellár úr is lezárta a német határokat. De már késő, azóta elég volt egy amerikai választás, hogy a jelzőlámpa-koalíció eltűnjön a színről. Egy biztos: úgy nem marad semmi, ahogy most van.
A Paks II. nyomorult propagandisztikus nyomatása miatt idehaza a zöldpolitika nem tudott beindulni” (D. I.)
D. I.: Amit látunk, az rettenetes és elfogadhatatlan, nem véletlenül mondták a hollandok, hogy a legrosszabb náci időket és pogromokat idézték a történtek. Taxisok szervezték a támadásokat az interneten. Megkérdezték az embereket, milyen állampolgárok, és ha izraelinek vallották magukat, akkor abban a pillanatban elkezdték őket ütni. Vadászat indult a civilek ellen. Sokan hibáztatják a rendőrséget, de az ilyen helyzetekben nem tudott mit csinálni. A történet azonban nemcsak a migrációra vezethető vissza, hanem az izraeli–palesztin konfliktusra és Izrael háborújára, amelynek soha nem lesz megoldása. Azért szerencsére nem ilyenek a mindennapok, de az igaz, hogy egyre több probléma van. Természetes, ha a kultúrák együttéléséből konfliktusok adódnak, akkor megerősödik a szuverenista vagy szélsőjobb. Nemrég jártam egy német kisvárosban, éjszaka mentünk haza egy focimeccs után, és olyan volt, mintha Törökországban lennénk. Nem történt semmi, nem éreztük magunkat veszélyben, de belegondoltam abba, hogyan élheti meg ugyanezt egy német polgár. A migrációval előbb vagy utóbb kezdenie kell valamit a nyugati politikának.
G. O.: Egy dolgot még szeretnék ezzel kapcsolatban mondani: nem tudom, melyik uniós jelentésben jelent meg először az a mondat – amit nyilván innen diktáltak a hazai ellenzék soraiból –, hogy Magyarországon szélsőjobboldali, antiszemita militáns csoportok grasszálnak az utcán. Baromi gyorsan húzzák ki!
Gajdics Ottó
1963-ban született Nyírbátorban. A kilencvenes években dolgozott többek között az Esti Hírlap, majd a Napi Magyarország szerkesztőjeként. Később a Magyar Nemzet lapszerkesztője, a Lánchíd Rádió ügyvezető főszerkesztője, 2016 februárjától a Karc FM ügyvezető főszerkesztője volt. 2016 novemberétől 2019 februárjáig a Magyar Idők főszerkesztőjeként, azt követően a Szabad Föld főszerkesztőjeként tevékenykedett. 2021. februárban nevezték ki a Hír TV tartalomigazgatójává, a csatorna műsorvezetője is.
Dévényi István
1973-ban született Sátoraljaújhelyen. Kezdetben az Új Magyarország napilapnál dolgozott, majd a Flaszter újságírója, később főszerkesztője lett, ezt követően a Napi Magyarországhoz került. 2008-ban a Heti Válaszhoz csatlakozott, 2011-ben a Magyar Távirati Iroda digitális tartalmakért felelős főszerkesztője lett. A közmédiából 2014-ben tért vissza a Heti Válaszhoz. Jelenleg a Magyar Hang újságírója, a Flaszter és a Kötöttfogás című műsor állandó szereplője, műsorvezetője.